Prológus

Üdv a blogon!

Ez a prológus.

Remélem sikerül kedvet varázsolnom a történetem olvasásához!

Letty

- Csókold már meg!! Nem lehetsz ilyen hülye! - üvöltözök a sorozatom kedvenc szereplőjével, mivel néha idegesítőbbek, mint én. - Ez hülyeség! - ezzel a végszóval lecsapom a szürke laptopom tetejét. Arrébb rakom az említett tárgyat, lerúgom magamról a takarómat, és kikelek kényelmes kis ágyikómból. Leveszem  a telefonomat a töltőről, és dobok egy SMS-t a barátnőmnek.

-Hey, nincs kedved átugrani?

Ledobom az ágyamra a mobilomat, és felhúzom a mintás mamuszomat. Egy pittyegő hang hallatszik a mobilom felől. Claire írt.

-Azt hittem sorozat-maratont tartasz.

Mégis honnan tudja? Jaa, valószínűleg instagram-ról. 

-Átjössz vagy nem? 

Egyből jött a válasz. 

-Két személyre csináld a kakaót. Tejszínhabot is kérek.

Túlságosan is ismer. Csupán 1 éve ismerjük egymást, de mintha születésünk óta együtt lennénk. Mindent tudunk a másikról, minden elmondunk egymásnak. Mint az igazi barátnők. És minden veszekedésünkre nevetve gondolunk vissza. Hisz ilyenek a legjobb barátok nem igaz? Lemegyek a nyírfalépcsőn, és bekanyarodom a konyhába. Kiveszem a hűtőből a tejet és a tejszínhabot, aztán a polcról leveszem a kakaót, majd két mintás bögrét és nekiállok a finomság készítésének. Dúdolgatva öntöm a bögrébe a tejet, keverem hozzá a kakaót, nyomok rá egy kiló tejszínhabot, és a tökéletesség kedvéért, rakok rá egy kis csoki öntetet. Pár perc múlva legjobb barátnőm csapja be maga után az ajtómat. 

- Megjöttem! - kiáltja el magát, és ledobja táskáját a kávézó asztalra, magát pedig a kanapéra.

Letty és Clarie

- Hallom! - nevetjük el magunkat és két kakaóval csatlakozom Clarie-hez. –Tessék! - nyújtom oda neki az édes italt. 

- Ú, öntetet is raktál rá. Egy istennő vagy Letty! - veszi magához a távirányítót, és elkezdi keresgélni száz csatorna közül a zenés csatornát. 

Letty és Clarie

- Csak a szokásos. – iszom bele a kezemben lévő italba. 

- Egoista. - forgatja meg szemét. - Egyébként, tudtad, hogy Charlie-nak van egy öccse? - találja meg a csatornát, amit keresett. Nemlegesen bólogatok. - Elvileg kevesebb mint fél évvel fiatalabb nála. És ideköltözik. - iszogat ő is.

- Fantasztikus. Akkor mostantól két seggfejt is kell néznem mindennap. - Charlie az iskola barma. Viszont észvesztően dögös. De attól még egy barom. Ha nem az összes csajon ment át a suliban, akkor egyen se. A lányok csak úgy bomlanak érte, mivel ő a "dögös rossz fiú". A focicsapat kapitánya is egyben. Mint a filmekben. Még pár évvel ezelőtt akadt rá a "BlackEvil" becenév. A haverjai és a pompon lányok így hívják. És nagy szerencsémre az előttünk lévő házban lakik. Mindennap más lányt látok kijönni a lakásból. A szülei elég pénzesek. Külföldön dolgoznak, csak néha látogatnak haza, kintről is tudják küldeni a pénzt. 

- Lehet ő nem olyan. És lehet helyes. Néha gondolkodhatnál pozitívan, olyan negatív vagy. - Clar nem pozitívan gondolkozik, hanem naivan. Az egész Russel család egy elviselhetetlen banda. 

- Én nem negatív vagyok, hanem ésszerű. Egyesekkel ellentétben. - teszem le a bögrémet az asztalra. Amint lerakom, egy párnát kapok az arcomba. - Ami igaz az igaz. - elszántan mosolygok, és visszadobom neki a párnát. Kissé erős lehetett, ugyanis szegény lány majdnem leesett a kanapéról, a bögre pedig kiesett a kezéből. - Mázlid hogy megittad! Különben most takaríthatnám fel. - nevetek hangosan béna barátnőmön. 

- A te hibád lett volna! Te dobtad nekem. - vádolt egyből. 

- Te dobtál először!- érveltem vissza még mindig nevetve. 

- Persze, minden az én hibám.. - épp a kezembe vettem a másik párnát, hogy ismét megtámadjam, mikor feladta. - Oké, oké nyugi. Igazad van. - mint mindig. Még egy ideig beszélgettünk az előttem lakókról, meg a suliról, meg úgy minden hülyeségről. Épp kitárgyaltuk, hogy holnap a barátnős pólónkban megyünk suliba, amikor halljuk, hogy leparkol egy kocsi. Kíváncsian rohanunk az ablakomhoz. Charlie fekete Range Rover-e parkolt le. Először ő száll ki a kocsiból, aztán ha jól feltételezzük az öccse. De semmi mást nem látunk a srácból csak a hátát.

- A francba! Nem láttam hogy néz ki! - szomorodik el a nagy csalódástól barátném. - Át kéne mennünk, hogy üdvözöljük itt Washingtonban. Vihetnénk sütit… - nem tudom, mi célja van Clar-nek az új sráccal, de nem tetszik.

- Te meg vagy húzatva! - jelentem ki határozottan és nézem meg a mobilomon az értesítéseket. 

- Igazad van. Csak te mész. Gyere, csináljunk sütit. - még a végén azt hiszem, hogy annak a hülyének a hülye öccsével akar összejönni. 

- Mégis mi hasznom lenne belőle? Amúgy is, sok esélyünk lesz még látni. - zárom le a témát. Úgyis a mi sulinkba fog járni. 

- Megírom holnapra a házidat. - néz rám a legkomolyabban. Egyáltalán volt lecke? Végül is, átviszem a sütit, köszönök neki, aztán jövök vissza, és nem kell házit írnom. 

- Legyen. De nem az összes sütit viszem át. 

 ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣

- Nem is lett olyan rossz. - harapok bele a csokis-mogyorós sütibe. Remélem allergiás a mogyoróra. 

- Ideje menned. - lök az ajtóhoz, és látom a szemén a kíváncsi csillogást. 

- Aztán az összes házimat csináld meg! - utasítom immár az ajtó előtt. Persze válaszul csak annyit kaptam, hogy rám csapta az ajtót. Gyors léptekkel indulok a szemben lévő ház ajtajához, hogy gyorsan a végére érjek. Pár másodpercet vonakodom az ajtó előtt. De egyszer csak erőteljesen bekopogtam.

- Bárki is az, megyek, nem kell betörni az ajtómat! - hallom Charlie mély, és idegesítő hangját. Lehet most kéne visszamenni. Erőteljes mozdulattal kinyitja az ajtót, végigmér, és modortalanul elvigyorodik. - Ó. Micsoda meglepetés! Csak nem nekem hoztad? Nem kellett volna. - emeli szívéhez a kezét, és úgy tesz, mintha meghatódna. Miközben sehol nem érdekli. 

- Hát nem is. Az új szomszédnak hoztam. - mosolyodom el nem túl udvariasan. Egyből eltűnt a mosolya. Hahh!

- Ez esetben gyere be. - beléptem a lakásba és ismét feltérképeztem a terepet. 

Mark

- Semmit nem változott a lakás. - jegyzem meg, és látom, ahogy Charlie elkezd falatozni a sütiből. 

- Bóknak veszem, hogy ennyi idő után is emlékszel, hogyan néz ki a lakásom.

Megforgatom a szemeimet, de nincs időm közbevágni, mivel valaki megteszi helyettem. 

Mark, Charlie öccse

- Úgy érted, hogy a lakásunkat? - vágja oda mogorván. A srác határozottan kocog le a lépcsőn. Világosbarna haja van, néhány tincs belelóg az arcába. Egy barna ing van rajta, és egy feszülős farmer. Ugyanolyan dögös, mint a tesója. Sőt! Talán egy kicsit vonzóbb. - Te ki vagy? - köpi szinte hozzám a szavakat. 

- Én a sz..- nem tudom befejezni, mert egyből közbevág. Pedig meg se szólalok. 

- Nem is tudtam bátyó, hogy a kislányokra buksz. - röhögi el magát, vállba veregeti az idősebbik énjét, és elvesz egy mogyorós sütit. Olyan, mint a bátyja. Elviselhetetlen barom. 

- Semmi közöm a tesódhoz. A szemben lévő házban lakom. Ha már oly kedvesen megkérdezted ki vagyok. - vágom hozzá a szavakat. Clarie ezért megfizet. 

- Hűha, tesó, lehet felhergelted egy kicsit. - kuncogja el magát. De most nem ő foglalkoztat. 

- Még mindig te vagy az én lakásomban. Szóval lehet nem kéne királynőt játszanod Szöszike. - jön közelebb hozzám.

- Kurvára ne hívj Szöszikének!- csapom arcon. Egy hatalmas piros folt értetlenkedik az arcán. A másik Russel csak "uu-zni" tud. Kinyitja nekem az ajtót, én meg hatalmas mosollyal leplezem, mennyire ideges vagyok. - A suliban találkozunk. - és átsétálok a lakásomba. Barátnőm nagy sebességgel kérdezget, elmesélek neki mindent, és azon gondolkozom, hogy fogom még őt is elviselni?

Remélem, csak ketten vannak testvérek.